Jó olvasást:) ♥ xxx, Regcsó ♥
Ugyanúgy indult ez a szombat reggelem, mint a többi, és gondoltam, hogy ez is egy ugyanolyan szombat lesz, mint a többi. De a mai sokban másabb volt az eddigieknél...Sokban. Felkeltem a pihe-puha ágyamból, a beszűrődő napfény pedig rásütött a párnámra. Imádom Londont, magát a várost, meg magát az esőt. Most meg megint meleg van. 2 hete, hogy nem esett már az eső. Pedig London nem a napfényről híres...Na, mindegy. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, és a fürdőm felé vettem az irányt. Elintéztem a reggeli teendőimet ( pisilés, kézmosás, fogmosás, fésülködés) majd kimentem a szobámba és felhúztam a redőnyt. A napfény teljesen megvilágította az arcomat, így hunyorogva léptem el az ablakom elől. Miután már nem láttam fekete foltokat, elindultam lefelé, az emeletről. Mielőtt beléptem volna a nappaliba megcsapta az orrom egy isteni illat...Amerikai palacsinta. Aahw, de jó, hogy anyának volt ideje reggelit csinálnia nekünk. Mivel anya foglalkozása ápolónő, így korán kellett ma bemennie dolgozni. Jól keres, az biztos. A konyhában a bátyám és a húgom falták a palacsintát, James, a nevelőapám pedig mosogatott.
- Jó reggelt. - ültem le egy székre, majd egy tányért magam elé húztam.
Miután mindenki visszaköszönt elkezdtem enni egy, kettő, majd három palacsintát. Az egészet vízzel öblítettem le. Lábaimat felhúztam a széken és úgy néztem körbe.
- Mai program? - néztem végig rajtuk kékes-zöld íriszeimmel.
- Elmegyek anyátokért, utána beülünk moziba. - nézett rám Jam.(ejtsd: "Dzsém" - a szerk.)
- A barátnőmmel leszek. - vigyorgott a bátyám.
- Játszótér. - mosolygott elbűvölően a féltestvérem.
- Jó, akkor enyém a játszótér. - kacsintottam rájuk. - Gyere, mossuk meg az arcodat, utána felöltözünk és mehetünk is, oké? - vettem fel az ölembe Lilyt. Hiába 4 éves, akkor is imádom magammal hurcolgatni, ölelgetni, puszilgatni, stb. Felvittem a szobájába, megmostam az arcát, majd kerestem neki valami *szép-de-mégis-játszóruhát* . Elővettem a szekrényéből egy kék térdnadrágot és egy rózsaszín alapon, lepke mintás felsőt. Felöltöztettem, majd megkértem, ha akar vinni valamit, szedje össze, addig én átöltözök. Betrappoltam a szobámba (ahogy a bátyám mondaná), majd megálltam szekrényem előtt, miután kinyitottam. Mivel melegnek látszott az idő, így nem akartam hosszú farmert felvenni. De, mivel vihart mondtak, és nem tudom, hogy meddig leszünk kint, így próbáltam kigondolni, hogy melyik lehet a jobb. Hosszas tűnődés után végül kivettem a fekete farmeromat és a Rolling Stones-os felsőmet. Hajamat felkötöttem egy laza lófarokba, majd belebújtam a bokacsizmámba. Sokan mondják, hogy néha úgy öltözöm, mint Harry... Nem is értem, hogy miért mondják ezt... Kiléptem a szobámból, majd a húgom szobájához vetettem az irányt. Láttam, ahogy a kék 1Ds táskájába beletette a babáit.
- Mehetünk? - kérdeztem tőle, és segítettem felvenni neki a táskát.
Elindultunk le a lépcsőn, majd szóltam a két fiúnak, hogy elmentünk.
Kimentünk az ajtón, majd a kapun, és a kezét fogva elindultunk. 10 perc séta után beértünk a Hyde Parkba, majd célba vettük a játszóteret. Leültem egy szabad padra, elvettem Lilytől a táskát, majd engedtem játszani. Mivel gondoltam/tudtam, hogy unatkozni fogok, így betettem vagy 3 könyvet. Jó, imádok olvasni, de nem vagyok könyvmoly. Kivettem az egyiket, kezemet végigsimítottam az elején. Alice Montgomery - HARRY című könyvét tartottam a kezemben. Nagyon sokszor olvastam már ezt a könyvet, de megunhatatlan. Lenyűgözőket ír az író, és nem tudom megunni. Benne van az egész X-Factor, Harry kapcsolatai, élete, és a banda...Nagyon imádom...Vannak benne képek, még az XF idejéről, a bandáról, meg úgy mindenről, ami Harry-hez kapcsolódik. Elkezdtem olvasni, és csak faltam, faltam, az oldalakat. Teljesen belemerültem a könyvbe, miből a húgom sírása rángatott ki. Letettem a könyvet, majd odasiettem a homokozóhoz, Lily-hez.
- Mi a baj? - kérdeztem tőle.
Ő csak egy kisfiúra mutatott, olyan 10 évesnek nézhetett ki. Lily babái voltak nála, azokat dugdosta a homokba. Adtam a húgomnak egy zsepit, hogy fújja ki az orrát, addig odamentem a gyerekhez.
- Na, ide figyelj. - néztem rá mérgesen. Erre kiröhögött. Ez hülye....
- Mit akarsz? - nézett rám flegmán. Mekkora képe van.
- Nem szoktam gyerekeket bántani, mert az nem az én stílusom. - néztem rá. - De, ha még egyszer közelükben látlak, rossz vége lesz, megértetted?
A többes szám azért él, mert egy szőke hajú kislánnyal játszott.. Aki rohadtul ismerős volt...
Nem szólt semmit, csak nézett. És nem csak ő. Valaki más is végig figyelte ezt az eseményt...
- Mi lesz már? Add már ide a babákat! - akadtam ki teljesen. Ezek a mai gyerekek, előbb tudnak meg egy iPhone-t kezelni, mint beszélni...De most komolyan.. Totálisan elvannak kényeztetve.
- Ezek buzik! - vihogott, mint az egyik rokonom, Kris. De utálom azt is...
- Mit mondtál? Na, takarodjál el innen, most azonnal. - szemeim szikrát szórtak. - Gyerünk! Most!
A gyerek erre rám nézett, majd a kezembe nyomta mind az öt babát végül felpattant a rollerjére, és elment.
Most lehet, hogy mérges rám, de kicsik játékit vette el.
- Tessék. - guggoltam le a lány(ok)hoz.
- Köszönöm. - nézett rám csillogó szemeivel majd odaadta a másik kislánynak Harry-, és Louis-babát.. Nagyon ismerős volt, de nem tudtam, hogy honnan... Mintha már láttam volna ezerszer.. De nem ugrott be..
Visszamentem a padhoz, leültem, majd újra a kezembe vettem a könyvet. 30 perc múlva már el is olvastam, a benne lévő képeket néztem. Hogy lehet ilyen helyes valaki?! Erre eddig még nem kaptam választ. Hirtelen beugrott valami... Mi van, ha az a kislány esetleg...Lux? Neeeem, az nem lehet, hisz' "ők" nem járnak ilyen helyekre. Elhesegettem ezt a gondolatot, majd tovább néztem a képeket. Azok az ajkak, a méregzöld szemek, a göndör haj... Csodálatos.. De egy gondolat tovább cikázott a fejemben. De akkor kivel van itt? Ezernyi kérdés tolongott a fejemben, így eltettem a könyvet, és megint a homokozóhoz sétáltam. Leguggoltam hozzájuk, majd egy (szerintem átlátszó) kérdést tettem feléjük.
- Jól játszotok? - kérdeztem a két lányt, mire két igent kaptam cserébe.
- Összebarátkoztatok, mi? - mosolyogtam a húgomra.
- Igen. Úgy hívják, hogy...- kezdte Lily, majd folytatta. - Lux.
- Az a Lux? - suttogtam elképedve.
- Igen.
- És ki van vele? - mert senkit sem láttam eddig mellette.
- Nézz körbe. - mosolygott majd tovább játszottak. Hiába négy éves a gyerek, nagyon jól beszél már.
Felálltam, majd zavartam körbenéztem. Szülők, gyerekek, tele van a játszótér. Nem állt a személy, arra mérget vetek. Valaki megint néz. Sosem csalnak a megérzéseim, és most sem hagytak cserben. Lassan fordultam körbe, végigpásztázva a padokat. Az sem az, az sem, a többit pedig már néztem. Utolsó pad. Nem láttam a személyt, mert két nő takarta a padot, az egyik egy babkocsival. Menjenek már el! Ezt nem hiszem el! Na, akkor újra körbefordulás... Már vagy 5 perce csak álltam és néztem előre, mikor megfordultam annak a padnak az irányába. A két nő lassacskán elment onnan, majd...... Uramisten! Megláttam...megláttam Harry Styles-t... Minket nézett, és amikor tekintetét rám szegezte, elmosolyodott. Abban a pillanatban csak vigyorogni tudtam, mint egy idióta, majd visszafordultam.
- Te jó ég! Lily, én ezt el sem hiszem! - ámuldoztam. Te jó ég!
Miután semmit sem reagált, így visszabotorkáltam a padhoz. Émelyegve ültem le, és majd' kiugrottam a bőrömből. Te jó ég! Hálát adok a húgomnak, hogy összebarátkozott Harry Styles keresztlányával. Csak ültem keresztbe tett karokkal, és mosolyogva bámultam előre. Erre meg elkezdett rezegni a telefonom a zsebemben. A bátyám haverja nevét mutatta a kijelző, Adam-ét. Kinyomtam, és írtam neki egy üzit, hogy nem vagyok otthon, majd visszahívom. Rekordgyorsasággal jött a válasz: Várom, csajszi. xoxo
Nem tudom, hogy mit akar tőlem, de én semmit. Én sosem gondoltam rá úgy... Csak jó barátok vagyunk és kész. Valaki integetett a szemem előtt. Lily állt előttem....Lux-szal. Ehhez még hozzá kell szoknom, na.
- Mi az? - néztem rájuk.
- Megcsinálod a haját? - istenem, hogy milyen aranyosan fogták egymás kezét. Lily letette a babákat a padra, majd Lux-t hozzám irányította.
- Szia aranyom. Én Emily vagyok. - mosolyogtam rá, amit viszonzott. - Csináljam meg a haját?
- Igen, mert szétjött. - magyarázta a féltesóm, majd kivette a vizet, és ivott.
- Na, gyere.
Megfogtam a csöppséget, megfordítottam, majd az ölembe ültettem. Láttam, ahogy Lilyt nézi, ahogy ivott.
- Kérsz? - Bólintott.
Kivettem a másik vizet is, letekertem a kupakot, majd Lux szájához tettem. Két kezét rátette az üvegre, majd lassan elkezdte inni. Mikor befejezte, hozzáláttam a hajához. Kivettem a csattokat, majd egyszer-kétszer a kezemmel átfésültem a haját. Két oldalra tettem a csattjait, úgy ahogy volt.
- Készen is vagyunk. Mentek vissza játszani? - kérdeztem, hátha a két kislány tovább "szórakozik".
Negatív választ kaptam, de főleg az ölemben ülő lánytól. Lux elkezdett játszani a térdemmel, majd elemelkedett az ölemből, majd visszaült.
- Játszunk. - mondta angyali hangján.
Elkezdtem a lábaimat emelgetni, ami nevetésre ösztönözte a kislányt. Lily mosolyogva nézett minket, míg Lux egyre csak nevetett. Két kezemet azért a lány derekára tettem, a biztonság kedvéért. Ujjaim a hasára tévedtek, erre még jobban nevetett. Ekkor úgy döntöttem, hogy csak kicsit megcsikizem. Nevetése betöltötte az egész játszóteret, anyukák, felnőttek figyeltek minket. Ekkor abbahagytam, hogy egy kicsikét pihenjen. Testét az enyémnek döntötte, apró kezeit az enyémre tette. Kikotorásztam a zsebemből telefont, majd a fényképező menübe mentem. Magam elé emeltem a kezem, majd miután mondtam, hogy "Csííííííz!", lőttem is a képet.
- Én is akarok! - jelentette ki a húgom, majd hármunkról is csináltam egy képet. Muszáj volt megörökíteni, na. Egy ember nem sűrűn részesül ilyenben. Lassacskán elkezdtünk beszélgetni, mikor lehajoltam megigazítani a bokacsizmámat. Miközben igazítottam, egy pár cipőt véltem felfedezni magam előtt. Ahhoz társult egy fekete szűk farmer, egy ugyanolyan (!!!!) Rolling Stones-os felső, amilyen most van rajtam. Így ezekhez társult egy elbűvölő mosoly, gödröcskékkel. Gyönyörű zöld szemek, és göndör haj.
- Sziasztok. - köszönt azon a rekedtes hangján.
Visszaültem az eredeti helyzetemben, majd a szőke kislány két kezét nyújtotta felé. A fiú leguggolt a pad elé, majd hagyta, hogy a gyerek a nyakába boruljon.
- Kösz, hogy így gondját viseltétek. - mosolygott ránk. Rám. Ez részletkérdés.
- Ugyan már. - nevettem el magam.
Ekkor a keresztlánya a húgom felé fordult, majd elrángatta a homokozóhoz. A fiú kicsit habozott, majd leült a padra. Mellém. A padra, mellém.
- Emily Thompson vagyok. - nyújtottam felé a kezem.
- Harry Styles. - vigyorgott rám, majd megfogta a kezem és megrázta azt. Megfogta a kezem!
Miután túl voltunk a kézfogáson, hatalmas csend telepedett ránk. Ahhoz képest, hogy a játszóteret gyerekkacajok töltötték be. Fogalmam sem volt arról, hogy most akkor mi a jó istent csináljak, így csak mosolyogtam. Nem lehet igaz, hogy ez velem történik meg. Most úgy sírnék, ugrálnék, hogy az csak na. Nagyon sírhatnékom volt, az örömtől. A térdemre tettem a könyökömet, majd az arcomat beletemettem a tenyerembe. Istenem. Ezt el sem hiszem. Pont velem történik meg ez. Velem, Emily Thompsonnal, akinek tudja a nevét Harry Styles.
- Úristen. - suttogtam, majd egy kezet éreztem a hátamon. Ez megadta a löketet, és elkezdett lecsordogálni ez első örömkönny az arcomon. Lábaimat feltettem a padra, majd felhúztam őket, és a fejemet a térdemre téve sírtam.
- Na, ne sírj. - simogatta a hátam Harry.
Letöröltem a könnyeimet majd bocsánatkérően ránéztem.
- Bocsi, de ez most... Ez most olyan...- nem találtam a szavakat.
- Olyan? - nézett rám kérdőn. Istenem, de jól áll neki ez az arckifejezés.
- Olyan... Olyan szokatlan, de mégis. Olyan..jó. - néztem rá mosolyogva.
Erre elmosolyodott, majd közelebb jött és..... És megölelt.
- Nyugodj le. - szavai nyugtatóként hatottak rám. Azt tettem amit mondott. - Ügyes. De olyan más vagy.
-Ezt hogy érted? - néztem rá, majd elhúzódott tőlem.
- Úgy, hogy te olyan nyugodtan kezeled, hogy találkoztál velem.
- Hidd el, kitudnék szaladni a világból örömömben. - nevettem el magam.
- Azt el hiszem. De te nem sikítasz előttem, nem ugrálsz vagy valami. Jó, sírsz előttem, de ki nem. - Bólintottam. - De ezt ne vedd valami nagyképű, csajozós szövegnek.
- Neem, nem veszem.
Megint csend lett köztünk, mikor villant valami. Nem is egyszer. Többször, egymás után.
- Paparazzók. - nyugtatott le.
De király! Akkor holnap viszontlátom magam az újságokban? Nagyon jó. De akik Harry Styles-szal, vagy valamelyikükkel van, az mindig látja magát az újságokban. Teljesen belemerültem ebbe a gondolatba, amiből kérdése szabadított ki.
- Hány éves vagy?
- 18 múltam.
- Akkor te most végeztél a gimiben, ugye?
- Igen.
Úristen, én Harry Styles-szal beszélgetek!
- És mész most valahova? Fősuli, egyetem? - teljesen felém fordult kérdése közben.
- Igen, egyetemre. - válaszoltam.
Felakarta tenni a következő kérdését, mikor megszólalt a telefonom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése